WRÁBEL ERZSÉBET
képzőművész

Elhangzott 2019.december 4-én a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében a KÉP-PLASZTIKÁK című kiállítás megnyitóján.

Szemiramisz függőkertje talán Babilon falai között, a mai Irak területén volt található. Az ókori világ
hét csodájának egyikét számos görög történetíró feljegyezte, mint például Sztrabón vagy Diodórosz. mégis sokan
nem tartják hitelesnek a bizonyítékokat. A feljegyzésekben írnak egy lehetséges gépezetről is, amely hasonlított
az arkhimédészi csavarra, amivel nagy magasságokba fel tudták szállítani a vizet. Talán ez egy kis bizonyíték
lehet. Én találtam egy másikat. Wrábel Erzsébet műterem-lakásában található Szemiramisz második függőkertje,
mintegy 2600 évvel későbbi, mint az 1-es. Zöld, buja növényzetből áll, a falakról csorgó levélpatakokból, a
mennyezet felé ívelő, dárdaszerűen magasló hosszú rostokból.

Sztrabón, aki leírta a függőkertet a Kr. e. 1. században, ezt írta: „Boltozatos teraszokból áll egymás fölé
emelkedve, és a pillérek kocka-alakban pihennek. Ezeket a lyukakat feltöltötték földdel, így a fák képesek voltak
a lehető legmagasabbra megnőni. A pillérek, boltozatok és a teraszok égetett téglából és aszfaltból készültek.”

Wrábel Erzsébet növénykéit rettentő erejű angyalok, görög lantosok, rács mögé rejtett bolygók, a káoszt
uraló-matematikai rendben őrködő textilfolyamok védik. Ezekből hozott nekünk az életének művészi
keresztmetszetét bemutató 140 alkotást.

Amint a művésznő legutóbbi beszélgetésünkkor megjegyezte, csak azért ad nevet a képeknek, hogy
dokumentálni lehessen őket, így a legegyszerűbb nominális alakokat használja. Kibontakozás, Sík tér,
Keresztpántok. A bibliai időkben a névadás hatalommal járt együtt.

Ádámnak maga az Úr adja ezt a hatalmat, hogy uralkodhasson a teremtett mindenség fölött. Wrábel
Erzsébet, mint mondja, nem ad igazi nevet, mert nem uralkodni, hanem teremteni akar. Így nem neveket, hanem
alkotásokat tár a nagyérdemű elé. Ebben akar hű gyermeke lenni a Teremtőnek, aki – ha komolyan vesszük a
Szentírást – a maga képére formálta az embert. Az örök anyagból, a görög próté hűléből, az elsődleges anyagból
dolgozik. A művésznő saját maga bevallása szerint felveszi, ami az útjába kerül, a pálmaháncsot, a textilzsinórt,
a PDF lap darabot és élő művé változtatja. Nem varázsol, szorgos kezekkel két rétegben alapozza, keményíti a
hajló alapanyagokat, lakkozza és olajjal festi őket. Szálak-szövevények munkájában tetten érhető a szándék,
másoknak készít fészket, hogy lelkükkel, szellemükkel megpihenhessenek a teremtés kertjének harmóniájában.
Ahogy a művésznő maga mondta, a hármas fészek nem kívülről befelé halad, hanem bentről, a rettenetes
káoszból kifelé egyszerűsödik. Hogy ebben a szimplában, a kívül már láthatóan egyszerű, geometriailag leírható
fészekben bárki fellelje a hálót, amelyben megpihenhet a lélek vagy a szellem.

A belső izgalom, az anyag hihetetlen sűrű és kiismerhetetlen természetére maga az alkotások adnak
méltó feleletet, hogy megtekintőik felismerhessék, kik is ők valójában. Egyszerű formák és az azokat még
egyszerűbben leíró szavak által.

Wrábel Erzsébet tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte. Bevallása szerint a
képzőművészet minden ága érdekelte, de örült, hogy a textil szakra került, hiszen itt megtanulhatta azokat az
alapokat, amelyeket továbbfejlesztve, ahogy ő maga nyilatkozik „képei összetéveszthetetlenek, mivel kifejezési
formájuk és színviláguk egyedi.” Igen. Örökké kísérletező művész, aki sohasem érzi „beérkezettnek” önmagát,
ezért képes változtatni egyik pillanatról a másikra, s munkáiban ezért érhető tetten egyszerre a festő-, szobrász-
és textilművészet. Képes régi képeit átalakítani, ha nem érzi befejezettnek, így járt a 2009-es Átfedések-
áthallások című alkotás is, amely az áttetszőségéből veszített, ma már zártabb alakzatot mutat. Vagy épp a
levélerezetet, faágakat idéző Szétágazás-elágazás, amely egy 2012-es mű továbbgondolása.

De a legérdekesebb talán az, ahogyan a saját munkáira reagál. Amint a dobozokból kerültek elő a
kiállítás berendezéséhez a művek, sokszor így kiáltott fel, mintha már őt magát is meglepné a teremtés csodája,
mintha nem is ő maga lenne a „szerzőjük”: „Jaj, de gyönyörű!” vagy: „Juj, ez egy szép kép!” Ez a kislányos,
karácsonyi öröm talán tényleg a technika és a művészet játékának szólt, hisz megfogalmazása szerint is igazából
ez „adja ki” az alkotásait. Talán ez a játék idézi meg az anyag mozgalmasságát, ahogy Wrábel Erzsébet mondja:
„sok minden történjen meg a műben, mégis képes legyen egyszerű maradni”.

Két képet szeretnék még kiemelni, amelyek talán ugyanúgy, mint a már említett Szálak-szövevények
munkája, a saját életéről tanúskodnak. Arról, ahogy a világban megfogalmazott munkálkodást 35 éves korában
felváltotta a befelé fordulás, a leegyszerűsödés, letisztulás időszaka. Az Áthidalás című alkotás alapja egy
gyékénytál, ennek a hófehérre festet, szövevényes alsó világa (esetleg fogalmazhatok úgy: az alvilág
szövevénye) felett átvezet egy híd, amely összeköti a partokat. Ám furcsa módon így is értelmezhető a mű: A
vízi növényeket sodró lendülettel ábrázoló alkotás felett nem híd, hanem egy függő-folyó vezet át, ennek a tiszta
vize festi fehérre az egyébként pokoli növényzetet. A rendkívüli bonyolultságot a művészi tevékenység a
végtelenségig egyszerűsíti le. A másik alkotás a Redőzetek. Amely olyan érzést kelt a látogatóban, mintha
felülről látná a világot. Dombornyomataival, redőivel Wrábel Erzsébet a teremtő szemével láttatja az ember
számára alkotott Földet. Ez az antropomorf gondolat él bármely triptichonjában, ahogy a művek fejlődnek,
átszíneződnek, árnyékot vetnek, majd egy másik szemszögből újabb oldalukat mutatják. S közben mindegyik
változatot átjárja az a mély emberi hit, hogy részesülhet a megváltó mozzanatból. A kereszt alakzatának
megjelenése a formák között, a hófehér szín térnyerése az árnyalatokban, a legbelső kvantumbonyolultságának
kisimulása egészen a kétdimenzióig, mind a művész alkotóerőbe vetett hitéről tanúskodik.

Nabú-kudurri-uszur (aminek jelentése: az ellenség kapuinkon kívül), vagyis a bibliai Nabukodonozor,
honvággyal telt feleségét, Amüthiszt kívánta jobb kedvre deríteni a függőkert-egyébként: függőkertek –
megépítésével.

Wrábel Erzsébet talán ennél többet szán műveinek: velük akar emlékeztetni bennünket, látogatókat arra,
hogy ebben az általa antropomorfnak gondolt világban, minden attól olyan, amilyen, mert csak mi emberek
tudjuk művészi módon látni és láttatni a teremtett mindenséget.

Wrábel Erzsébet tehetségét átörökítette lányára Wrábel-Péntek Angélára. A két művész – anya és lánya –
az itteni tárlathoz hasonló közös kiállítást tervez a közeljövőben. Arra is kíváncsiak leszünk, de most ajánlom
becses figyelmükbe a jelen tárlatot! Élvezzék a művészi szabadságot, az alkotóerőt itt, a Bényi Árpád teremben.

Dr. Pető Zsolt Csaba
2019.december 4.

 

 

WRÁBEL ERZSÉBET
Kép-plasztikáit mutatja be a debreceni képzőművész
Megjelent a DEHÍR hírportál oldalán 2019.december 5.-én

Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.05. 10:43 | Frissítve: 2019.12.05. 10:48
Debrecen – Wrábel Erzsébet jubileumi tárlatán az életmű legjavát tárja a látogatók elé a Kölcsey Központban.

KÉP-PLASZTIKÁK címmel nyílt kiállítása Wrábel Erzsébetnek a Kölcsey Központ Bényi Árpád termében.

A debreceni alkotó jubileumi tárlatán az életmű legjavát tárja a látogatók elé, munkáit
2020. január 12-ig tekinthetjük meg.

„Debrecen képzőművészeti életében sajátos színt képvisel Wrábel Erzsébet művészete. Festményein a
formák és színek meghatározóak. Rendet és rendezettséget találunk alkotásain. A művész munkásságának
jelentős részét az absztrakt gondolatokat hordozó képek teszik ki, melyeket vegyes technikával valósít meg.”
– mondta a debreceni képzőművészről Lenkey István.

Pályája során hol mozgalmasabb, olykor szinte organikus, hol pedig tárgyilagos, néha már szinte szikár, de
mégis mindig érzékeny és fegyelmezett formaalakítás jellemzi kép-plasztikáinak építését.

„Képeim összetéveszthetetlenek, kifejezési formájuk és sajátos színviláguk egyedi. Mindig is érdekelt az
anyagok sokfélesége, és a bennük rejlő lehetőség. Szeretek kísérletezni. Legfőképpen az anyagok textúrája
és faktúrája vonz.

Alkotásaim ötvözik a textil-, a szobrász- és a festőművészetet. Képeim
háromdimenziósak, melyeken a formák térben helyezkednek el. Uralkodó színeim a
törtfehér, a szürke, a fekete és a pasztell árnyalatok”

Wrábel Erzsébet Debrecenben született, 1984-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola Textil szakán.
1984-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1985-től él és alkot szülővárosában
szabadfoglalkozású művészként. Számos egyéni és csoportos tárlatokon szerepelt itthon és külföldön
egyaránt. Művei számos hazai és külföldi magángyűjteményben megtalálhatók. Jubileumi kiállításán az
életmű legjava mellett legújabb műveit tárja a látogatók elé.

 

 

INTERJÚ
WRÁBEL ERZSÉBETTEL

Megjelent a DEHÍR oldalán 2019.december 21.-én

Textil, gipsz, csipke: vonzzák az anyagok a debreceni művésznőt
________________________________________
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.21. 11:05 | Frissítve: 2019.12.21. 14:12
________________________________________
Debrecen – Anyag, szín, forma, textúra, faktúra. Wrábel Erzsébettel új kiállításáról és az anyagok
iránti elköteleződéséről beszélgettünk. Interjú.
________________________________________
Wrábel Erzsébet 1984-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, azóta Debrecenben él és alkot. Azon
ritka művészek közé tartozik, aki főállásban élhet szenvedélyének. December elején megnyílt kiállítása a Kép-
plasztikák címet kapta.

Dehir.hu: Mit kell tudni a kiállításáról?

Wrábel Erzsébet: Ez egy nagyszabású kiállítás 37 alkotással, amelyek technikájukban nagyon széles palettán
mozognak. A tárlat negyven százaléka tavalyi vagy idei alkotás, a többi pedig tíz évnyi munka válogatása.
Főleg világos árnyalatú képeket állítottam ki, az uralkodó színek a törtfehér, fehér, szürke, fekete, pasztell
árnyalatok.

Dehir.hu: Mi érdekli az alkotásban a leginkább?

Wrábel Erzsébet: Anyag, szín, forma, textúra, faktúra. Az utóbbi időben főként a fény-árnyék játéka izgat.
Azzal kísérleteztem, hogy hogyan lehet ezt még kifejezőbbé tenni a munkáimban. A Kép-plasztikákra olyan
művek is bekerültek, amelyek ezt a játékot mutatják be például a csipkeképeimnél igyekeztem a fény-
árnyékot úgy megjeleníteni, hogy a csipke mögött a bemélyített síkon, annak árnyéka is látszódjon.

Dehir.hu: Honnan gyűjti az inspirációit?

Wrábel Erzsébet: Nagyon szeretem a csipkéket és a magyar népművészeti motívumokat, szívesen beépítem
ezeket a munkáimba. Előszeretettel dolgozom rakott, plisszírozott anyagokkal, mert gyönyörűen lehet bánni
velük. A textilen kívül gyakran használok speciális fogászati kemény gipszet.
Az anyagok nagyon foglalkoztatnak, amikor rátalálok valami érdekes anyagú tárgyra,
addig töröm a fejem, míg rá nem jövök, hogyan építhetném be az alkotásaimba.
A kiállításon öt olyan képpel is lehet találkozni, amelynél pálmaháncsot használtam, de van olyan is,
amihez fonott kosarat. Utóbbin évekig gondolkodtam, mi lenne megfelelő forma számára, és most azt
hiszem, megtaláltam.

Dehir.hu: A képeinek van valamilyen jellegzetessége?

Wrábel Erzsébet: Az évek során kialakult egy sajátos festési technikám: a sötétebb képeknél nagyon sok
rétegbe hordom fel a festéket, több réteg lakkal, aztán egy speciális hígítóval még rádolgozok, így érem el a
vibráló hatást, de a textil domborítása is saját technika. A kiállításon többféle újdonsággal is készültem. Olyan
képeket is láthatnak a látogatók, amelyeken a textilzsinórokat két plexi lemez között belógattam a térbe,
amitől azok áttetszőnek tűnnek.

Dehir.hu: Folyamatosan alkot?

Wrábel Erzsébet: Mivel ez a hivatásom és egyben a hobbim is, ezért egyfolytában dolgozom.
Emögött azonban nemcsak a megélhetés áll, szeretem, amit csinálok, ez késztet a
folyamatos alkotásra.
Egyik alkotás hozza a másikat, ha eljutok egy adott pontra, elkezdek tovább építkezni. Mivel főállású
textilművész vagyok a várostól és a Művészeti Alaptól bérlek egy műtermi lakást. Ebben a lakásban öten
élünk, öt művész, ez egy olyan gócpont, mint a Nagyerdei Művésztelep.

Dehir.hu: Van valamilyen debreceni vonás a munkáiban? Befolyásolja a munkáit a debreceni közeg?

Wrábel Erzsébet: Szeretek a cívisvárosban élni, de a képeimben nem hiszem, hogy jelen van bármilyen
debreceni vonás, persze, aki nagyon akar, bármit beleláthat. Lakásdíszítő elemeknek szánom a műveimet.
Kérdezték már néhányan, miért nem csinálok konkrét mintákat, mondjuk egy hajót, de ezek távol állnak
tőlem, az én munkáim ugyanis nem tűrnék meg, hogy belekasírozzak egy montázst, ez egy más, absztrakt
műfaj.

Dehir.hu: Viszi máshová is ezt a tárlatot?

Wrábel Erzsébet: Most inkább megpihennék, rengeteg energiát fektettem ebbe a kiállításba, hogy nagyobb
képekkel, nagyobb darabszámmal tudjak részt venni benne. Régóta készülök, és elfáradtam. Egyébként is
alaposan meggondolom, ha felkérnek egy kiállításra, mert a képek összeállítása, adminisztrálása, szállítása
bonyolult feladat.
A Kép-plasztikáknak viszont nagyon örülök, több okból is: az egyik az, hogy
szülővárosomnak bemutatkozhatok, ráadásul egy nagyon nívós helyen van, a másik ok
pedig, hogy a Kölcsey Központ üvegablakain keresztül még az utca embere is láthatja a
tárlatot. Számomra az sem mellékes, hogy most, ebben a karácsonyi időszakban
kaptam meg ezt a rendkívüli lehetőséget a bemutatkozásomra, hiszen ilyenkor
nyüzsög a város. Annak is örülök, hogy kiállításom nem egy-két hétig látható, hanem
több mint, egy hónapig.
Dehir.hu: Van valamilyen terve, él valami koncepció a fejében, amit mindenképp meg akar valósítani
a közeljövőben?

Wrábel Erzsébet: A tovább lépésemnél általában az a tendencia, hogy a több évre visszanyúló ötleteimet
valósítom meg. Semmit nem kapkodok el, jól átgondolok, jól megtervezek. Ilyen koncepcióm például a
plexilemezek és rudak beépítése a képeimbe. Ez most számomra izgalmas feladat.
Wrábel Erzsébet textilművész Kép-plasztikák című kiállítását január 12-ig lehet megtekinteni a Kölcsey Központ
Bényei Árpád termében.
________________________________________